Két évtized elbeszéléseiből válogattam össze ezt a kötetet. Az itt közölt írások egy-két kivétellel előbbi köteteimben nem szerepelnek. A címadó karcolatot az Utolsó vadászat-ot egy életveszélyes műtét előtt írtam, a feltételezhető utolsó éjszakán, méghozzá úgy, hogy ágyamat kipörgették a kórház folyosójára, miután bent a kórteremben súlyos betegektől körülvéve nem égethettem a villanyt. A folyosón már csak néhány halott várta az elszállítását, s ezeket nem zavarta a világosság. Mindezt nem magyarázatul és nem is eligazításból említettem, mindössze azért, mert hirtelen eszembe jutott. Meggyőződésem ugyanis, hogy művészi alkotások az "így történt" epikájával aligha körül határolhatóak, kiszabadítják magukat az egyetlenidejűségből, múlt, jelen, jövő hármas szárnycsapásával emelkednek. Az Utolsó vadászat-ot abban a reményben állítottam össze, hogyha életemben nem is, de egyszer még olvasmányélménye lehet valamennyi magyarnak határon innen határain túl.
