"Ha nem is volt szerencséd a CBGB-ben látni a Ramonest, azért egy-két albumukat talán megvetted, s miközben hallgattad, velük együtt énekelted az "I wanna be Seadted"-et. Minden bizonnyal volt Ramones pólód is. A Ramones valóságos intézménnyé vált, és a Spin magazin szerint ők a világ második legjobb zenekara. Beválasztották őket a Rock & Roll Hall of Fames-be is, és Grammy életműdíjjal is jutalmazták őket. A hetvenes években azonban igazi kívülállók voltak, valódi lázadók. Jóllehet ma már a Ramonest tartják az eszményi rock & roll zenekarnak, "fénykorukban" sokan félreértették őket, és Amerikában a rádiók bojkottálták a bandát.
A Ramones tagjai viszont igazi amerikai zenekarnak tartották magukat: külvárosi srácoknak, akik a tinédzserek elkeseredett életérzését szólaltatják meg. Radikálisan új, feszes hangzású, erőteljes látszólag primitív zenéjük elsöprő erővel szólalt meg koncerteken. A társadalom kitaszítottjai igazán otthon érezhették magukat egy ilyen bulin.
Ezt a kis könyvet átlapozva képekben és szavakban elevenedik meg a korszak, amikor ezek a mindenre elszánt zenészek egy teljesen új hangzást ismertettek meg a világgal, de megszólalnak itt roadie-k, feleségek, barátnők, haverok és rajongók is. A színpadi őrület mögött azonban mindig ott volt a biztos háttér, a megbízhatóan működő rendszer - a szerény kezdetektől a tragikus végig. Ezek a fotók, turnédokumentumok, plakátok és interjúk talán segítenek megérteni, hogy miként működhetett sikeresen egy ilyen, egyébként a mindennapi élet dolgaiban szinte teljesen életképtelen társaság, mint a Ramones." (Monte A. Melnick)
