Nekeresdországban Nevenincs királynak nagy volt a bánata, csupa siralom volt éjjele-nappala.
Hideg lelte, rázta, fázott keze-lába, sűrű könnye görgött fehér szakállába.
-Akármit csinálok, reszketek és fázom! A fele országom, aki segít rajtam, attól nem sajnálom!
Száz kengyelfutó százegyfelé szaladt a hírrel Nekeresdországban. Ki tud orvosságot a király bajáról, hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?
(részlet)
