Még a császári palota márványfalai is szinte beleizzadtak a szíriai délbe. A kapuőrséget elnyomta az álom, a szédítő hőségben nem kellett tartani talpraugrasztó látogatástól. Hárman, ciprióták, hanyattdőlve horkoltak az oszlopok megrövidült árnyékában. Két lándzsás arab guggolva bóbiskolt, ahogy gyerekkorában a sivatagban megszokta. A palotával szemben szamár rágcsálta a Juno templomát körülvevő liget mirtuszainak kérgét. A szamárhoz tartozó ember a palota legalsó lépcsőjén szundikált, nekivetve hátát egy zsák dinnyének. Egv5b ruhája nem volt a válltól térdig érő bőrkötőnél, amelyet leeresztett izzadó, legyektől ellepett szőrös mellére. Néha közéjük vakart s melléről poros, piszkos arcára zavarta őket. Falusi paraszt lehetett, aki csöndes helyet keresett a Kelet lármás fővárosában. Nyilván nem is tudta, hol heveredett le. Fönt a kapunyilásban, az őrök mögött megjelent egy kiterjesztett szárnyú páva. Juno szent madara szomjas volt és szétnyitott csőrrel tekintgetett viz után. Megpróbált felrepülni Janus kulcsos szobrára, amelyen verebek tollászkodtak. Aztán befelé tipegett a portikus porfir-oszlopai közt.
