I. Tündérkert
"Nem ismerek írót, aki ennyiféle embert őrzött meg műveiben..." - írja Németh László, s azt sem igen lehet eldönteni, hogy az olvasó számára - "melyik a nagyobbik Magyarország, amelyiket ő meglátott, vagy amelyiket Móricz Zsigmondban olvasott." S bár ez a találó megállapítás minden munkájára vonatkozik - az Erdély c. trilógiájára különösképpen jellemzőnek érezzük.17 esztendeig foglalkoztatta az erdélyi történelmi téma. A Tündérkert 1921-ben jelent meg először, s könyvtárnyi kötetet gyűjtött belőlük. Hiteles történelmi regény is lett, amelynek egyes mozzanatait a történészek "tényanyagként" használják. Pedig a "feltámasztott" történelmi személyek, akiknek még "tüdeje, mája" is hitelesnek hatott, ugyanakkor önmagára és barátaira, ismerőseire is emlékeztettek:
A Tündérkert Báthory Gáborában, a "halálba farsangoló" fejedelemben kritikusai Adyt vélték felismerni, a forradalmi gondolkodót, a váteszt, s a mellette megjelenő Bethlen Gábor figurájában önvallomást láttak, "akinek Báthory az eszményképe, de aki a kisemberek, parasztok, kereskedők számára csinál egy boldog zümmögésű kaptárt Erdélyből" - olvashatjuk szintén Németh Lászlónál.
Harc, szerelmi tobzódás, kiszámíthatatlan indulatok, okos, messzire világító tervek, s az élvezeteken kibicsaklott törekvések, az élettől kicsikart örömök és bűnhődések, meghunyászkodó, alamuszi megalázkodások és kegyetlen-kemény vívódások, árulások regénye a Tündérkert, amelyben a XVII. század elejének (1608-1613) erdélyi élete elevenedik meg.
II. A nagy fejedelem
Hajdúktól, töröktől, császáriaktól feldúlt Erdélyt, békétlenséget, zűrzavart, szegénységet, elszabadult indulatokat örököl Bethlen Gábor politikai eszményképétől, Báthory Gábristól. Történelmi hivatását nem csupán meggondolt, jámbor, protestáns, keményveretű embersége, személyisége jelöli ki - hanem az elkeserítő, szánalmas örökség is. Bethlen Gábor nem zseniális, de igaz ember - mindössze szorgalmas, kitartó, jól taktikázó, meggondolt fejedelem, aki kezdetben csak a köz javáért dolgozik, s a vallásszabadságért kívánja életét áldozni. A puritán erkölcsű Bethlent is megérinti a szenvedély. Küszködik, őrlődik, munkába menekül: feleségében, a szigorú Károlyi Zsuzsannában okos asszonyra lel, de társat, támogató barátot, együttérző és együtt gondolkodó embert nem kap benne. Vívódásaikban csiszolódnak a gondolatok, kivédhetőkké alakulnak a politikai ellenszegülések - de megszikkadnak az érzelmek, a könnyekbe olvadó örök asszonyi bánatok, cívódások erősítik a fejedelmet, de eltaszítják a férfit. - Móricz első házasságát, az örökké zaklatott "Janka éveket" éli vissza és írja meg itt is - mint oly sok novellájában, regényében - s számára is, számunkra is megunhatlanul.
A Tündérkert korhűsége mellett elsősorban XX. századi regény volt, A nagy fejedelem már elsősorban történelmi mű lett: "Pedig nem ezzel indultam neki. Én a mát kívántam megírni történelmi keretben. S már a Tündérkertben is elhatalmasodott bennem az igazságérzet, s a valóságos XVII. századi problémák elnyomták a mát" - vallja a trilógia megjelenésekor, 1935-ben Móricz.
III. A nap árnyéka
Az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, de fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: "nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni... Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, ízig-vérig magyar minden célkitűzésében. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen. Nem is volt távoli célja. Hadvezérként meg kellett rekednie egy ponton, mert semmit sem akart. Amit neki tulajdonítok: a török kiverésére való messzi tervet, ma már nem látom tisztán. Tízéves háborúja alatt eltörpül... Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte "elszánt poéta ceruzámat", csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat, én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá s ő tart ma is." - Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is.
