Neale Donald Walsch hat évvel ezelőtt belekezdett egy beszélgetésbe, és páratlan viszonyt alakított ki Istennel, aki ott van mindenütt, mindenkivel, és valamennyi tettünkben ő szól hozzánk. Csak észre kell vennünk, figyelnünk és válaszolnunk, hogy elkezdjük a magunk beszélgetését. És miközben ezt tesszük, egyre tartósabbá válnak az Istenhez fűződő kötelékeink. A beszélgetés idővel barátsággá, szorosabb, gazdagabb és teljesebb kapcsolattá mélyül.
Először mindenkivel beszélgetés útján kerülünk kapcsolatba, és ha az jól alakul, barátság szövődhet belőle, megtapasztalhatjuk a másikkal az egység, a közösség élményét. Pontosan ugyanígy történik Istennel is. Eltérő időben és módon, de mindenki átéli a maga beszélgetését Istennel. Ez végbemehet gondolatban vagy papíron, az is megtörténhez, hogy valamelyest késik a válasz, és egyszer csak kihalljuk a rádióban felcsendülő dalból, vagy egy filmben ismerjük fel, egy előadáson üti meg a fülünket, megpillantjuk egy újságcikkben, elősejlik valamelyik barátunk odavetett szavaiból. Miután meggyőződtünk róla, hogy soha nem szakad meg a beszélgetésünk, az már biztos alapot jelent a barátsághoz.
