Nem hallgathattam

„1955. december 1-én egy csinos néger varrónő, Rosa Parks asszony Montgomery belvárosában felszállt a Cleveland-sugárúti autóbuszra. A Montgomery Fair nevű nagyáruházban végzett napi munkája után hazafelé tartott. Hosszú órákig talpon volt és elfáradt. Természetes, hogy Parks asszony leült a fehéreknek fenntartott ülések mögötti sorban. Nem sokkal később az autóbuszvezető felszólította három más néger utassal együtt, hogy menjenek hátra, és adják át helyüket a felszálló fehér utasoknak. Ekkor már minden ülés foglalt volt. Ez azt jelentette, hogy amennyiben Parks asszony eleget tesz a vezető utasításának, állnia kell, egy fehér férfi utas pedig, aki épp felszállt, leülhet. A három néger utas azonnal eleget tett a felszólításnak, de Parks asszony csendesen elutasította. Ezért letartóztatták…”
Ekkor még senki sem sejtette, hogy ez az eset robbantja ki a 20. századi Amerika eddigi legnagyobb belpolitikai válságát, amely a négerek és a fehér polgárjogi harcosok szegregáció ellen tüntető békés menetelésével indul, és a fehér fajvédők támadásának hatására a 60-as évek közepének „forró nyaráig”, az erőszak és a gyűlölet fellobbanásáig, és többek között King meggyilkolásáig vezetett.