Kötetünk főszereplői a védőnők, akik kulcsszerepet töltenek be a családok és az egészségügyi intézményrendszer közötti viszonyban, mint olyan elsődleges szereplők, akik kapcsolatba lépnek minden egyes, gyermekét váró anyával, jelen vannak az újszülött első otthon töltött napjaitól kezdve a gyermek felnevelésének egész folyamatában, és tanácsaikkal látják el a szülőket a gyermek egészséges életre nevelésének érdekében. A kutatás szélesebb témakört ölel fel, mint a védőnők és az etnikai kisebbséghez tartozó családok kapcsolata. A védőnőre úgy nézünk, mint olyasvalakire, aki munkáját végezve nőként, szakemberként és a többségi társadalom képviselőjeként találkozik a családokkal, elsősorban az anyákkal, és ez a találkozás személyiség és szerep bonyolult identitás-struktúrájának különböző elemeit hozhatja működésbe.
Munkája során vajon a szakmai identifikáció, a többségi társadalom értékrendszerével való azonosulás, valamint az egyéni életút játszik-e nagyobb szerepet, vagy inkább a női identitás alapján kialakult szolidaritás, empátia?
Milyen kölcsönhatás lehetséges a védőnői szerep betöltőjének szakmai és női identitása és a különböző etnikai hátterű gondozottak körében végzett munkája között?
A többségi társadalom értékrendszerének képviseletében a védőnői munka vajon tovább erősíti-e a kisebbségi csoportok marginalizációját, szegregációját, vagy pedig az eltérő kulturális és etnikai társadalmi csoportok asszimilációjához, illetve a különbözőség elfogadásával, az eltérő hagyományokra építve, a kulturális különbözőséget értékként kezelve, ezeknek a csoportoknak az integrációját segíti-e elő?
