Előszó
Ha valaha a jövőben szobrot kívánnának állítani a jus murmurandinak, vagyis az elégedetlenséghez való jognak, legmélyebb tisztelettel javaslom témának Makovecz Imre őszinte, dohogó arcát, emberbe és távolba egyszerre látó tekintetét.
Tudjuk, gyakran háborog, mert haragszik a szép környezetért, a hazáért, a magyarságért - mindig csak érte, sose ellene. Mondandójának súlya, véleményének éle, javaslatainak távlatuk van. Szavai nyomán éppolyan erővel kavarodik fel a nemzetféltő gondolat, miként keze által szelíden nyugszanak meg helyükön a kövek, gerendák és ablakok, ha megtalálják a régtől nekik szánt feladatot.
Igen, ilyenek Makovecz Imre tervei, házai. Ha rájuk nézünk, azonnali a felismerés: csak így születhettek, csak így történhettek meg és sehogyan se másképp. Mintha valaki nagyon jól locsolta volna a földet, hogy belőle ilyen különleges, varázsos „növények" nőttek. Élőlények, a természet belső törvényszerűségei szerint valók. Az organikus építészetnek ma már műhelyei, iskolái, követői vannak szerte a Kárpát-medencében, és okos emberek, akik tanítják a módját. Mi pedig egyszerűen csak érezzük, hogy a paksi templomtól a csíksomlyói hármashalomig, a visegrádi tornacsarnoktól az egri uszodáig az ember boldoggá, nyugodttá, bizakodóvá válik ezekben a terekben, ezek között a lélekkel teli falak között. Pilinszky szerint a művészi alkotás egyfajta „teremtő gesztus", az Isten utánzása, melynek anyagáért az igazi művész „földig hajol". Makovecz Imrében megvan az a mesteremberes alázat, amely a földnél is mélyebből, az álmainkból, vágyainkból, a tiszta hagyományból hívja elő a formákat.
Fülszöveg
Mert van természetes önvédelme az embernek, amelyben szeretne boldog lenni, amelyben szeretné, ha a szemébe nézőiének, szeretné, hogy ha azt mondja, hogy igen, akkor erre bólintanak, vagy nyíltan azt mondják, hogy nem. Nem ez a világ kezdődött el a rendszerváltással, hanem ugyanaz a világ folytatódott, ami Trianon óta folytatódik Magyarországon. Nem akarom ebbe a történetbe belekeverni az új nacionalizmusokat, de ezek az egymással összefüggő jelenségek és folyamatok hozták ezt az országot abba a helyzetbe, amelyből én tudom, hogy lesz feltámadás, mert a magyarság ősi nép. Szó sincs birka népről! Ilyen önértékben tönkretenni egy népet, mint ahogy itt, Közép-Európa szívében ezt megtették velünk, sehol nem merték még megpróbálni sem, nemhogy megtenni.
Menjen el Szlovákiába! Nézze meg, milyen állapotban van!
Menjen el Romániába! Nézze meg, milyen állapotban van!
Abnássy Pista, kolozsvári barátom azt mondta:
- Idáig ti sajnáltatok minket, most meg mi sajnálunk titeket!
