Nem könnyű, de a maga nemében egyedülálló olvasmányt tart kezében a kedves olvasó - ezt előre kell bocsátanom. Legalábbis az általam ismert irodalomban nincs még egy példa arra, hogy egy fiú vádat emel az apja ellen, úgy, ahogy Nikolas Frank vádat emelt Hans Frank ellen. Hans Frank 1939-től 1945- elejéig a "főkormányzóság" ura volt, a legnagyobb embervágóhídé, amely valaha is létezett. Ott működött a náci megsemmisítő szervezetek legtöbb nagy halálgyára és elgázosítópokla, és ott, a Wawelen, a súlyos történelmi jelentőségű krakkói várban volt "Az apa" rezidenciája. Az ember mindenből, minden helyzetéből, minden pozicióból, minden kapcsolatból "kiszállhat", azt mondhatja: "Nem csinálom tovább, mostantól semmi közöm hozzá, szakítok vele." Csak egyetlen kapcsolatból, egyetlen kötésből nem lehet "kiszállni" - rokoni kapcsolatból! Százszor is elmondhatod: Nem vagy már az anyám, a lányom, a fiam, az - apám! Elmondhatod, és mégis az maradsz, aki voltál és aki vagy. Még akkor is, ha már nem akarsz az lenni, hasztalan - nem tudsz kilépni. És ez kétségbeejtő Niklas Frank számára, hiszen ez az apa egyike a történelem legnagyobb szörnyetegeinek. Ez határozza meg a könyv alaphangját, ez nyomja rá bélyegét a szerző megnyilvánulásaira.
