A Luangwa völgye Zambia északkeleti határának közelében fekszik, és a vadállatok olyan bőségben élnek itt, mint szinte sehol másutt a földön. Olyan vidék, ahol egymással teljesen ellentétes éghajlatok találhatók (amit egyébként ragyogóan szemléltetnek a könyvben látható fényképek), olyan hely, ahol megtalálható a buja növényzet, a vályoggá égett sár és a lombjukat vesztett, kiszáradt fák. Itt a Természet az úr, az ember pedig betolakodó.
Norman Carr úgy ismeri a Luangwa völgyét, mint senki más, hiszen ezen a vidéken él és dolgozik már közel negyven éve, kezdetben mint "hivatásos elefántvadász", az utóbbi időben pedig mint kíváncsi külföldiek látogatásainak szervezője. Lelke együtt él a vadonnal, barátságban az oroszlánokkal, páviánokkal, zebrákkal és bivalyokkal. De itt vesztette el három társát is, akiknek életét - feladatuk teljesítése közben - vadállatok oltották ki.
A könyv első része a völgyet mint ökológiai egységet mutatja be az olvasónak. Ezután a szerző végigvezeti az olvasót az év egyes hónapjain, bemutatva az időjárás változásait és az állatok viselkedésének azt a sokféleségét, ahogyan azok a növényzet évszakos változásaihoz alkalmazkodnak. Végül, képzeletben az olvasót elvezeti egy gyalogos szafárira, amelyre a könyv első része már fel is készítette.
Az Elefántok völgyében Norman Carr olyan mély erővel képes a Luangwa völgye iránt érzett érzelmeit átadni, ahogy azt senki más nem tudná megtenni. Könyve az olvasónak szóló meghívás, hogy csatlakozzon hozzá a vadonban, és vele élje át mindazt, mit jelent a világ egyik lenyűgöző természetvédelmi területén élni és dolgozni.
