"A regény szereplői az életből vett, hús-vér alakok. Az egyik németországi menekülttáborban valóban élt egy egészen kivételes képességekkel megáldott magyar, aki bizonyos dolgokat meg tudott érezni, ahogyan ő mondta: «látni». Csodálatos és megmagyarázhatatlan személyét még a rendőrség is igénybe vette, egy-egy rejtélyes bűntény felderítésénél. Volt, akikről megmondta, hogy hamarosan megérkeznek, már úton is vannak, mert látja őket a vonaton; tudta pontosan, hogy mennyi tojás van a fukar gazdasszony fazekában; a vendéglőben előkészítette a pénzt, mert tudta, hogy barátjánál éppen annyival van kevesebb, mint amennyit ő elővett; és ami a legdöbbenetesebb: meglátta a halált a szemekben. Sok-sok embert segített meg gondjában-bajában ez a csodálatos férfi, akinek hihetetlen képességeit tudós orvosprofesszorok vizsgálták meg. Így vall saját magáról: «Én, barátom, csak egyszerű ember vagyok. Méltatlan kis eszköz Isten kezében, hogy amit látnom enged, azzal jót tegyek, és Őt hirdessem.»"
