Gyökeres költészetének tömör gyűjteménye ma teljes megadásra kényszerít: a székely népkincs az irodalom művész magasságába először Nyírő József által emelkedett. Az erdélyi irodalom legmélyebb barázdáit - székely ekével - ő szántotta. A múlt "szóba vermelt" titkait a legkomolyabb áhítattal ő keresi. Kis népe "mélység táró bölcsességének" ő itt a legelső ismerője. ... Írásainak egy része: egy-egy súlyos, misztikus elemekkel könnyen társult impresszió kivetítése (Hull immár a fenyőtoboz, Csudálókő, Jézusfaragó ember). Témacsírái kifejlődését legtöbbször teljes homály fedi. Annál nagyobb élvezetet szerez a figyelmes olvasónak az olyan alkotással (Vízbetemetkezés), melyben a jelent elsőszemélyes élményéből kiindulva, szemünk láttára, s nem a megszokott földalatti úton szalad vissza a népbabona fonalán az ősiségig. Belső élményeinek lírai feszültségű kivetítése, idegenkedés az epikus előadás kihasznált formáitól, s nyelvi művészetének tömör homálya első olvasóit joggal emlékeztették Ady sablon romboló-forradalmára. Az osztályozni akaró esztétikus érthető meghökkenéssel áll meg e szokatlan "elbeszélések epikumot túlharsogó lírai és drámai dübörgéseinek hallatára." Ez a művészet egyetlen műfajjal rokonítható: a ködből és rejtelemből táplálkozó székely népballadával. ... Nyelvezete maga a zengő magyar népköltészet. Amit ezen a téren hozott, művészi magasságba emelve külön kincs az erdélyi magyar irodalomban. Ellenzék (Kolozsvár), 1924. június 30. Áprily Lajos
