Nyulacska

Nyulacska nem afféle igazi nyulacska, amely erdők alján, réteken éli világát. Sem afféle fehér szőrű, húsvéti, szelíd nyuszi. Nyulacska kislány. Hogy miért hívják Nyulacskának? Mert Munku Punku így nevezte el. És Munku Punku miért Munku Punku? Ezt már csak Nyulacska tudja, ha tudja, mindenesetre ő találkozott vele egy fényes májusi reggelen, egy virágosbódé előtt. Meglátta és nyomban felismerte. – Szervusz, Munku Punku! – mondta. És közben nem csodálkozott azon, hogy Munku Punkut csakugyan látja. Mert Munku Punku különben láthatatlan. És aki látja, az is csak egyszer látja egész életében.
És mert Nyulacska meséket kért Munku Punkutól, aki bennfentes volt Nyulacska családjában, beszélt már a dédmamával is annak kislány korában, hát Munku Punku nem volt rest, s összegyűjtötte ezeket a meséket. Bakó Ágnes, oly sok népszerű gyerekkönyv írója, a maga kimagasló írásművészetével szinte-szinte csak lejegyezte őket.
Zsoldos Vera megkapó, üde rajzai teszik még elevenebbé ezeket a vidám, lírai történeteket.