1970-re az Omega egyre inkább eltávolodott a populáris
hangzástól. Harmadik albumuk megszólalása meglehetősen
progresszív, melynek előjelei már a 10000 lépés néhány
dalában is érezhetőek voltak. Az Éjszakai országút a zenekar
életében óriási zenei előrelépést jelentett, ám a rajongók
kevésbé díjazták az Omega új megszólalását. A dalok a
korábbiaknál hosszabbak és zeneileg is kiforrottabbak lettek. A
többségi szerző, Presser Gábor értékelése szerint az album
zeneileg előrelépés, de alábbhagyott a lendület. A zenei
nézetkülönbségek előtérbe kerülése miatt ez volt az Omega
utolsó nagylemeze, amit Presser Gábor, Laux József, valamint
Adamis Anna kiválása előtt vettek fel. Több, mint ötven
esztendő távlatából azonban már kijelenthető, hogy az album
az együttes egyik legérdekesebb és legidőtállóbb alkotása lett.
A kirobbanó hangminőségű kiadványt természetesen itt is
bónuszanyag teszi teljessé: a 10000 lépés 6 dalából készült 3
angol nyelvű kislemez felvételei kerültek fel az album után.
Omega:
Kóbor János: ének, gitár
Benkő László: billentyűk, egyéb hangszerek, ének
Laux József: dobok, konga
Mihály Tamás: basszusgitár, cselló, vokál
Presser Gábor: zongora, orgona, vibrafon, ének, vokál
Molnár György: gitár, szájharmonika
Közreműködött:
Dionesio Arzamendia: hárfa (1)
Csuka Mónika: vokál
