Az elmúlt húsz évben vajon hányan szöktek át a kettéosztott Európa másik felébe, vagy még messzebb, Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra? Csak szerencsét akartak próbálni, vagy az úgynevezett konszolidáció éveiben is olyannyira nyomasztó tudatalatti szorongás elől menekültek? Talán ők se tudják.
És az itthonmaradottak? A ma harmincas-negyvenes éveit taposó generáció tagjai miért kérdezték békeidőben oly gyakran saját maguktól: Nem lenne jobb disszidálni? Napi kínlódások, többszörösen skizofrén magyar lét helyett odakint összekalapálni valami boldogságfélét?
A korosztályomból eltávozott legalább hetven-nyolcvanezer ember. Egy átlagos magyar város. Ők az én megszökött nemzedékem.
