Amikor a nap lebukik a Kilima Ndzsáró havas, égbe nyúló csúcsa mögött, pásztortüzek villannak fel Afrika elszórt kis falvaiban, a pusztákon, szavannákon.A tűzbe bámuló sivatagi pásztorok meséiben még az ősi Afrika tűnik elő, sokszor a maga vad nyerseségében. Karavánok és vándorkereskedők az éjszakai szállásért mesével fizetnek, s a szavannák dús bozótjaiban küzdelemre induló harcosokat nemcsak fegyverhordozók, hanem diallik – énekmondók – lantosok is kísérik. A busongó nép hivatásos mesemondói a moaridik, gyakran nagy tekintélyű, nevezetes személyiségek. Madagaszkár rejtelmes földjén költő-táncosok mondják el meséiket, akik faluról-falura vándorolnak, és szívesen látott vendégei minden ünneplő háznak.
Miről szólnak ezek a mesék? A természet megmagyarázhatatlannak tetsző jelenségeiről, hősök nagy erejéről, az együgyű ember nevetségességeiről, s az állatokról, az ostoba elefántról, vízilóról, a gonosz sakálról, és a kicsi, de mindenkinél furfangosabb, ügyesebb – tehát erősebb – nyúlról és antilopról. A mesék részben ismeretlenek, új világot tárnak az olvasó elé, részben pedig olyanok, amilyeneket a világ más táján is mesélnek.
A gazdag és érdekes mesekötetet Molnár Ágnes színes illusztrációi és afrikai metszetekre emléketető rajzai díszítik. A meséket Radnóti Miklós, Bartócz Ilona, Beke Margit, Borbás Mária, Katona Tamás, Lengyel Balázs, Mészöly Miklós, Philipp Berta, Rab Zsuzsa, Rónay György, Torday Emil avatott tolmácsolásában közöljük.
