A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjának évkönyve tizennégy tanulmányt tartalmaz, melyekből az olvasó elsősorban a magyar folklorisztika legújabb műfajvizsgálati eredményeiről tájékozódhat. A monda, a mese, a szólás, a ballada, a lírai dal, a tánc egy-egy részletkérdése kapcsán bepillanthat a szakterület műhelytitkaiba, meggyőződhet annak módszertani sokoldalúságáról. Egy tanulmány széles kitekintéssel foglalkozik a kaukázusi és nyugat-európai epika motívumainak kapcsolatával, egy másik a parömiológia (szólás- és közmondáskutatás) néhány fő problémáját tárja föl. Olvashatunk a pünkösdi királynéjárás dunántúli változatainak gazdagságáról, a siratóénekek dallam- és szöveg-folklórbeli sajátságairól, az aratóének különleges műfajáról. Egy tanulmány egy kiváló kalotaszegi táncos egyéniségét és alkotó módszerét vizsgálja, egy másik küzdő karakterű páros táncaink világába visz. Érdekes adalékokat sorakoztatnak föl a Mária-legendákról, a ráolvasásokról, a székely balladákról szóló tanulmányok. Számos tanulságot ad Benedek Elek meséinek folklorizációja, amelyet rendszeres szövegösszehasonlítás tár az olvasó elé.
