Őszentsége, a Dalai Láma, Tibet 1959. óta száműzetésben élő vallási és spirituális vezetője, a Nobel-békedíj kitüntetettje nem kevesebbre vállalkozott ebben a könyvben, mint hogy megmutassa: léteznek olyan egyetemes erkölcsi elvek, amelyek követésével nemcsak önmagunk, hanem mások javát is szolgáljuk, s mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy belső békéjét megteremtve elérje a tartós boldogságot és elkerülje a szenvedést. A tudományos és műszaki haladás, az anyagi javak bősége - mondja - csak mennyiségi javulást hoz, ugyanakkor azzal a veszéllyel jár, hogy elhanyagoljuk "belső dimenzióinkat". Olyan emberek között is terjed a szorongás, a stressz, a zavarodottság, a bizonytalanság és a depresszió, akiknek elemi szükségletei fedezve vannak. Problémáink tehát, legyenek bár külsők - mint a háború, a bűnözés, az erőszak - vagy belsők - mint az érzelmi és pszichológiai szenvedés -, nem oldhatók meg addig, amíg oda nem figyelünk erre a dimenziónkra. A Dalai Láma erkölcsi spirituális forradalmat szorgalmaz. Talán sokakat meglepve kijelenti, hogy ennek alapja nem szükségképpen a vallás: nem az a lényeg, hogy valaki hívő-e vagy sem - sokkal fontosabb, hogy jó ember legyen. Ehhez pedig az szükséges, hogy szabaduljunk meg szokásos énközpontúságunktól, és törekedjünk arra, hogy cselekedeteinket a mások iránti törődés motíválja. Miközben világos okfejtéssel, egyszerű, szemléletes példák segítségével, végigvezeti olvasóit a "függő keletkezés" gondolatától az egymásrautaltságon keresztül az együttérzés képességéig és gyakorlatáig, szavaiból olyan bölcsesség, az emberi természet olyan mély megértése sugárzik, amilyen csak egy lelki békéjét megteremtett, minden átélt megpróbáltatása ellenére derűs, legfőbb céljának mások szolgálatát tartó embertől telik.
