A magyarság létkérdéseivel Trianon után sokan foglalkoztak, de megnyugtatóan senki sem tárta föl nemzeti gondjaink igazi eredetét és országvesztésünk traumáját. Máig sem sikerült ezt a történészeknek megtenniük, mert nemzetünk sorsszerű tragédiája magasabb szempontot kíván.
Erkölcsi, kulturális, vallási megközelítésem misztériumnak tartja történelmi hányattatásunkat, ezért radikálisan mélyebb, spirituális szempontból szeretném megérteni és megismerni a velünk történteket.
Történelmi hagyományaink nemcsak hiányosak, hanem torz jelentést is kaptak az idők során. A középkorban éppen az erős magyar pálos mozgalom és a radikális újkori reformáció jelezte,
hogy a hibátlan kezdetekre irányuló szellemi visszatérésre, jobb utak keresésére mindig is volt igény. Szekuláris korunkból hiányzik az egykori szakrális perspektíva, így egész Európa és a nyugati civilizáció visszasüllyed az anyagi birtoklásba és barbárságba.
Nekünk is meg lehet térnünk a kezdetek szentségéhez, ha időtlen, ideális forrásból erőszak- és érdekmentes erőt tudnánk kapni magunk és a világ javára. Legalább ezer évet kellene bepótolnunk, hogy mindenekelőtt önmagunkra és küldetésünkre találjunk. Amit e könyvben próbálok megközelíteni,
az egy emberhez és az emberfölöttihez egyaránt méltó élet, melyet először erkölcsi, majd kulturális, végül jobb vallási formába lehet önteni. Jézus tanítása épp olyan alternatíva ma is, amely nem igényel
tökéletlen, elavuló, javításra szoruló intézményeket, csak a szent, isteni rend képviseletére meghívott követőket.
