A BIHARI BÖLÉNY
A Körös nagy legyén volt a tavaszon. Megszitta jól a horpaszát s ettől ugy nekibokrosodott, hogy nem bírt a táncos kedvével. Lent Kőrösszeg alatt akkorát talált ölelni a kövér bihari földből, hogy utóbb nem maradt miből ágyat vessen rá magának. Most aztán szégyenkezve sullogta körül a közepén kényeskedő csalitost.
A sziget megtaposott partján zömök legényke allingál, kötésig mezitelenül. Csupa váll és izom fattyu, amolyan tizenhatesztendős forma. Bár a feketén pelyhedző álla, hamvazkodó bajusza, teli bölénynyaka többnek mutatja, Csattanó barnapiros orcáját vállig lebukó, hullámos fekete haj övezi, mint valami fiatal sarju-erdő. Vállán könehezékes pöndör-háló liongál. Villogó sötét-acél fényű szeme kémlelően fut végig a viz tükrén. Majd az élesen hajló sas-orra megtágul, mellének öblös boltozatát fölhintálják oszlop karjai. Sarkon fordul és a megsodoritott háló kerekké szétterülve csap le a Körös zöld tükrén.
(részlet)
