Az Ez az élet, Babolcsai néni a P. Mobil stúdióalbuma 1994-ből, a visszatérés alkalmából.
A P. Mobil már a nyolcvanas évek közepén elkezdett olyan dalokat játszani, melyek addig nem kerültek lemezre. Ezek egy 1985 körül tervezett új album, a Babolcsai néni új számai lettek volna, ám az együttes leállása miatt a terv meghiúsult, a kész dalok és daltöredékek a fiók mélyére kerültek. Amikor 1994-ben az együttes újbóli összeállása alkalmából feljátszották a számokat, a korábbi verziók inkább csak kiindulópontként szolgáltak, azok modernizálásra, gyakran teljes átírásra kerültek.
A lemezborító Viszt György alkotása, amely meglehetősen provokatív: egy örökmozgó szerkezetet ábrázol, maszturbálás közben. A hátlapon egy fénykép látható, amelyen a Babolcsai néninek öltözött Schuster Lóránt a zenekar többi, földbe ásott tagját kapálja. Érdekesség, hogy a fénykép régebbi, ahhoz képest megváltozott a zenekar felállása, így a kilépett Donászy Tibor feje helyére számítógéppel retusálták oda Mareczky Istvánt.
Az album a címét egy régi anekdota alapján kapta, mely szerint a falu bolondja világos nappal a főtéren „saját intim testrészével van intenzíven elfoglalva”. Az épp arra járó Babolcsai néni szemrehányó, rosszalló kérdésére érkezik a válasz: „Ez az élet, Babolcsai néni!”.
A nyitódal, a "Szívpörkölt" az Asszony-sorozat második darabja, lényegében az "Asszonyt akarok" folytatása, a férfi-női viszonyt boncolgatja, a nők "elsárkányosodását" feszegetve. Az "Embered voltam" története egy öreg kutyáról szól, akinek utolsó útja az orvoshoz vezet, ahol elaltatják. A "Buta fiúk, kövér lányok" egy társadalomkritika, egyben intelem a fiatalságnak, hogy rossz irányba tartanak a dolgok.
Az "Élsz-e még?" Cserháti István korábbi szerzeményének teljes átirata, amely azokhoz az emberekhez szól, akikkel hosszú évekig nem találkoztak: zenésztársakkal, rajongókkal, mindenkivel, akivel nem tartották a kapcsolatot a leállás miatt. A "Műholdra néz az ablakom" szintén egy társadalomkritika, arra reflektál, hogy az emberekkel bármit meg lehet tenni, csak nézhessék a tévében a brazil sorozatokat, míg szétlopnak körülöttük mindent. Az "Egyszer az életben" voltaképpen egy nekrológ, melyet Bencsik Sándor emlékére írtak. Az album címadó dala egyfajta kombinációja az anekdotának, és Schuster Lóránt látogatásának a Kennedy Űrközpontban, ahol két filmet látott, s mely nagy hatással volt rá. Ezek hatására keletkezett a dal a bolygóról, amely a világegyetem hatalmasságában olyan kicsi, és mégis egymást ölik rajta az emberek.
Az "Örökké szeress" egy romantikusabb, ugyanakkor a kilátástalanságot is kifejező szám, Schuster akkori érzelemvilágára reflektálva. A "Dugjatok a 220-ba" a vidéki diszkóbalesetekről szól, amikor a buliból hazafelé tartó fiatalok részegen, bedrogozva fának rohannak az autójukkal. A "Kiveszőben vagyok" dalszövege kettős értelmű: egyfelől a csökkenő születésszámra reflektál, másrészt arra, hogy ekkoriban kezdett el szép lassan eltűnni a korábbi nagy magyar rockgeneráció. A "Ha újra kezdeném" egy ballada, egy soha meg nem született kisgyerekről, akit el kellett vetetni, Schuster számára személyesen és általánosságban is fájdalmas dologként. A lemez záródala, "Az utolsó Rock 'n Roll" a koncertek gyakori zárószáma volt, Tunyogi Péter mindennapi életének meglehetősen gyors tempóban felénekelt elregélése.
Schuster Lóránt - szöveg
Tunyogi Péter - ének
Sárvári Vilmos - gitár
Kékesi László - basszusgitár
Marecky István - dob
Zeffer András - billentyű
Tunyogi Bernadett - vokál
Tunyogi Orsolya - vokál
