Ezt a könyvet a szerző az engesztelődés gondolatának szenteli, az engesztelődésnek, amely nélkül lehetetlen az összefogás, már pedig összefogás nélkül, egymással harcolva, örökké a múlt keserűségein, hibáin és sérelmein rágódva, a gyűlölet, a megtorlás és a bosszú álláspontját fel nem adva, képtelenek vagyunk kifelé harcolni.
A megvakított Vászoly sorsa soha még olyan időszerű szimbólum nem volt, mint ma, különösen a magyar emigrációban. Ennek a szimbólumnak 950 éves üzenetét tolmácsolja az itt következő dráma, a VÁSZOLY.
