1939-ben jelentette meg az Erdélyi Szépmíves Céh Szabó T. Attila sajtó alá rendezésében az erdélyi Pálffy János elfeledett emlékezéseit. Az 1855-ben elkezdett, de - az író betegsége, majd halála miatt - csonkán maradt munka átfogó képet rajzol elénk a reformkor, az 1848-49-es szabadságharc, valamint az azt követő önkényuralom összes neves és kevésbé ismert alakjáról. Mindenkiről: akik emigrációba kényszerültek, börtönbe kerültek, kivégezték őket, netán árulók lettek. dióhéjba szorított pályaképek, anekdoták, közéleti problémák keverednek az írói szubjektum közvetlen, olykor kíméleten őszinteségű, de a tényeket mindig szem előtt tartó megnyilvánulásaival.
A hézagpótló mű immáron újabb kiegészítésekkel ellátva, Benkő Samu szerkesztésében jelenik meg, tovább árnyalva e szabadelvű gondolkodó jellemábrázoló művészetét, és tágítva a magyar emlékirat-irodalomról való diskurzus lehetőségét.
