Jelen kötetet szerzője, Pánczél Hegedűs János úgy érzi, hogy Molnár Tamás (1921-2010), magyar filozófus életműve kapcsán itthon az óvatos tapogatózások, közelítések korszakát már érdemes lezárni. Ez közelebb áll szellemiségéhez, jelleméhez is. E kötet egyszerre szolgálja a tudományos (eszmetörténet, politikai filozófia) és az ismeretterjesztő igények kiszolgálása mellett a hazai politikai kultúra gazdagodását, eszköztárának bővülését is. A könyv alapvetően több éves kutatói munka eredményeinek összegzése.
Molnár Tamás személyének és életművének hazai megítélése nem egységes, sőt néha az életmű öndefinícióival is ellentétes. A műveit ismerők többsége itthon egyszerűen „konzervatív filozófusnak’” tartja, esetleg „konzervatív, katolikus filozófusnak”, akitől komolyabb vitákban is érdemes idézni, amikor partvonalak képződnek, vagy éppen tudományos citátumra van szükség. Teszik ezt mindannak ellenére, hogy Molnár Tamás elsősorban jobboldalinak és katolikusnak tartotta magát és nem konzervatívnak, így e kötet is annak tekinti elsősorban.
Az európai értékekért élő, a magyar és közép-európai kvalitásokat kiemelő és azokért szót emelő gondolkodóként Molnár Tamás a rendszerváltozás után több hazai egyetem (ELTE, PTE, PPKE) oktatója volt, számos kötete és írása látott végre itthon is napvilágot. A kilencvenes évek közepétől pedig művei már a legnagyobb példányszámban megjelenők között voltak. Külföldön is számos egyetemen, főiskolán oktatott, elsősorban Amerikában, de Franciaországban, Dél-Afrikában vagy éppen Argentínában is. Nagyszámú, idegen nyelvű publikációit az elmúlt évtizedek során, számos nyelven megjelentették.
Molnár Tamás filozófiájára a szerző – szemmel tartva ezzel kapcsolatosan saját önmeghatározását is – a neotomizmust tartja érvényes viszonyítási pontnak. Politikai filozófiájára a mérsékelt realizmus jellemző, ugyanakkor ez egy megvalósítható filozófiai felfogás is, melyben a világ a tudattól függetlenül fennálló, még inkább: objektív realitás, realizálható politikai muníció, hiteles egzisztencia.
Molnár a II. világháború után, fiatalon emigrálni kényszerült Magyarországról. Amerikában telepedett le, amiért hálás volt; a hidegháború adottságai miatt mégis, tudatos izoláltságban, kíméletlen kritikusa lett az őt befogadó államnak és az atlanti kultúrának. Európáért és az európai kultúráért, az örök értékekért aggódóként egyik fontos alapállása az volt, hogy tisztában kell lennünk a saját tökéletlenségünkkel.
Molnár Tamás az életét olyan értékek mentén élte, amelyek már nagyobb részt egy alámerült, széthullott világhoz tartoztak. Bizonyos volt abban, hogy egy világ dől romba körülötte, nem teremtve új formákat, csupán elhagyva a régieket. Életművének egyik alapélménye is ez, amely sokszor sorsának is tragikus vonást, drámai felhangot kölcsönzött.
