Nagy Theodorik, aki Veronai Detreként él irodalmi emlékvilágunkban – az ókor és középkor határesztendőiben emelkedik ki. A Balaton partján – mai feltevések szerint a Keszthely melletti Fenékpusztán – látta meg a napvilágot, az Attila halálát követő esztendőkben. A tó világa veszi körül a keleti-gót királyfi gyermekkorát, aki már korán túszhercegként kerül az akkor milliós Bizáncba, hogy megismerje a görög államművészet s udvari műveltség elemeit. A kelet-római császárság még három földrészre kiterjedő nagyhatalom, ugyanakkor azonban Itáliában már szinte esztendőnként váltják egymást a nyugati árnyékcsászárok. A távoli provinciák helyén terül el a barbár törzsek nyugtalan világa. Amikor az ifjú gót vezért törzse visszahívja – Bizánc már saját neveltjének tekinti. S valóban, Theodorik egész életén keresztülhúzódik lényének kettőssége. Hol civilizált „római”, szándékaiban s tetteiben is, hol pedig féktelen barbár szenvedélyének rabja. Életének első nagy kalandja a szarmata Belgrád – Singidunum – bevétele. A húszéves fiú hőstettét már megörökíti a gót legendakör. Bizánc császára segítségéért folyamodik s megkezdődik két évtizedes változatos bizánci pályafutása. Hol ünnepelt udvari ember, a császár „fogadott fia”, hol pedig üldözött bandavezér, aki útjában áll a Szent Palota hagyományos politikájának. Itáliában végzetes harcra kerül sor az utolsó árnyékcsászár, Romulus Augustus apja, Orestes s a barbár eredetű zsoldoskapitány, Odoaker között – aki itáliai földet ígér a légiónak. Orestes feje lehull, a kis imperátor lerakja koronáját a Senatus atyái elé. Örökös számkivetésre vonul Lucullus egykori villájába. Odoaker másfél évtizeden keresztül Itália korlátlan ura. A gótok helyzete tarthatatlan, s így Theodorik szekérországa az Alduna tájairól elindul veszélyes s viszontagságos útjára – Itália felé; télen kelnek át az Alpokon s itt Odoaker ellen vívott három hatalmas csatában kell bebizonyítania Theodoriknak vezéri képességét. Évekig tart Ravenna ostroma, melynek végén Odoaker kapitulál. Theodorik mitsem törődik a feltételekkel s egy lakomán saját maga végez idősebb riválisával. Róma, Bizánc, Barbaricum hármas gyújtópontjának eseményei formálják ezt a regényt, mely az európai történelemnek néhány, legkevésbé ismert évtizedébe vezet. Róma, az Urbs dekadenciája, az újonnan születő európai nemzetek barbár világa, a Justinianus és Theodorra ragyogó világához közeledő Bizánc – csak kerete a történetnek, melyben a kor jellegzetes alakjai öltenek formát – emberi mivoltukban, s az olvasó megismerheti a születő Európa könnyel és vérrel formált történetét.
