Te, olvasó, bárhol is kezded olvasni ezt a kötetet, így is, úgyis ugyanoda jutsz. Bármelyik fejezetnél kezdesz bele, akkor is kapsz egy jókora adagot Pataky Attila zenekarvezető, énekes, szövegíró, frontember életéből, érzéseiből, múltjából, jelenéből, gondolataiból. És ha Pataky „privát" történeteivel kezdesz, akkor is többet megtudsz az Edda Művekről - leginkább erről az Eddáról-, mint eddig bármikor, bárhonnan. Mondom erről, a legszűkebb értelemben véve is több, mint harminc éves bandáról, arról az Eddáról, amelyik ebben a felállásban játszik mind a mai napig immár több évtizede, ha csak az utolsónak érkezett dobos, Hetényi Zoli (húsz éve) csatlakozásától számítjuk is az időt. (A többiek még régebben érkeztek, Gömöry Zsolti harminckét éve, Alapi Isti huszonnyolc, Kicska Laci pedig huszonöt éve álltak oda Attila mellé.)
A Bakancsos Edda 1983. december 17-én, mindössze három év után végérvényesen és megmásíthatatlanul feloszlott. Viszont ez az Edda közel három évtizede ennek az öt embernek a zenekara. És ez a kötet az ő történetük. Persze lépten-nyomon felbukkannak a régebbi időkből arcok, történetek, de a fiúkkal megegyeztünk abban, hogy most mindenekelőtt róluk lesz szó... ...és persze Pataky Attiláról, aki már negyvenkét éve az Edda Művek nevű formációban, formációért él, létezik
(előszó)