A csend birodalma nagy jelentőségű tanulmány, mely bemutatja, milyen korlátai vannak a tudománynak az én meghatározásában. Csodálatos, kissé morbid és bizarr; orvosi jellegű találkozás az agy anatómiájával, élettanával. Broks a huszonöt év alatt gyűjtött tudományos adatokat személyes anekdotákkal gazdagítja.
A szerző ugyanúgy része a könyvnek, ahogy a páciensei. Analízisét ugyanúgy ráirányítja önmagára, ahogy betegeire is, felfedi legsúlyosabb aggodalmait.
Egy átlagos napján Paul Broks tartósított, emberi maradványokból származó, károsodott agyszövetet elemez, olyan emberrel beszélget, aki azt hiszi, hogy átlátszó a teste; autista páciensét gépészmérnöki tudományos fokozat szintjén vizsgáztatja. Találkozunk egyforma és ellentétes agykárosodást szenvedett páciensekkel; Jeanievel, aki azt hiszi magáról, hogy már meghalt; Robert tumorával, mely teljesen átrendezi a személyiségét.
A könyv lényege:
-Vajon a neuropszichológia segítségével közelebb juthatunk-e a tudat megértéséhez?
-Hol foglal helyet a tudatunk vagy a lelkünk a neuronok között?
-Vajon a tudományos elméletek és a személyes élmények és tapasztalatok között húzódó konfliktusok feloldhatók-e?
Töprengésre, további utánjárásra készteti az olvasót. Ha valaki a tudattal kapcsolatos, költői, szívfacsaró, filozofikus meditálást részesíti előnyben, akkor ez a könyv a legmegfelelőbb.
