"Európában szörnyű kor vár a jövő nemzedékre - az Arany uralma. Minden megrothadt: az emberek is, a művészet is." Így ír Paul Gauguin egyik barátjának.
A festő negyvenhárom éves korában hajóra száll Marseille-ben, elhagyja Európát, a déltengeri szigetekre utazik. Kalandvágyból teszi? Nem - a civilizáció elől menekül.
Noa Noa, "az illatos föld", a táj varázslatos, harsogó színei, a sziget őslakóinak természetes életmódja - mindez újjászülte Gauguin művészetét, s átformálta az embert is.
Erről az átalakulásról számol be Noa Noa, a festő első tahiti tartózkodásának költői ihletésű története.
