Életrevalók - Intouchables
A könyv alapján készült film Európa szerte a közönség kedvence lett.
Driss börtönviselt afrikai bevándorló, alapjában véve nem rossz ember, csak éppen rossz környéken éldegél. Magával cipelt táskájában tiszta ing vagy lyukmentes zokni helyett éles pillangókést és viperát tart. Az efféle zűrös múltú, alulképzett, nem éppen
bizalomgerjesztő embereket nem várják tárt ajtókkal a munkáltatók, ezért nem is kuncsorog melóért, beéri azzal is, ha aláírják papírjait és felveheti a havi segélyt.
Igazából halványan sem ambicionál semmit sem az égvilágon szülei anno lemondtak róla, mint sokadik (és felesleges) gyerekről, lepasszolták valami lepra helyre, és mivel senki semmit nem is vár tőle, ő is a minimumra rendezkedik be. És akinek semmije
soha nem is volt, és nem is lesz, az hogyan él túl? Csak úgy, hogy veszettül elkezdi élvezni az életet mígnem találkozik egy olyan valakivel, akinek mindene megvolt, és élvezte is, de aztán mindennek egy pillanat alatt vége szakadt.
Philippe milliomos francia arisztokrata, egy csúnya baleset miatt tolószékbe kényszerült, csupán fejét képes mozgatni, a napi teendők és rutinnak számító dolgok elvégzését sem tudja maga megoldani, ezért keres egy megbízható segítőt. Tucatnyi jelentkező
közül csak Driss mozgatja meg fantáziáját, aki furcsállja a dolgot és nem is tervez hosszabb távra, de végre saját kádja lehet, ami otthon, a csótányos, lepusztult panelben nem adatott meg.
Mennyire lehet életszerű, hogy a kifinomult, sznobnak tűnő, milliomos Philippe egy gettós fekát alkalmaz, de nem is az istálló kivakarására, hanem pont arra, hogy őt magát vakarja ki a szarból? Annyira ordító a köztük levő ellentét, hogy mágnesként
vonzzák be egymást az életükbe. Philippe-nek pontosan arra az egy dologra van életbevágó szüksége, hogy valaki végre ne szánakozva nézzen rá, ne kripliként kezelje, ne az elbaszott életű szerencsétlent lássa benne, hanem egyenrangúként bánjon vele...
