Amennyiben az előttünk alkotó történetírók egy szót sem szenteltek volna a történettudomány méltatásának, akkor talán szükséges lenne, hogy mindenkit a történeti művek buzgó tanulmányozására ösztönözzünk, mert nincs még egy dolog, ami úgy segítene helyes életvitelünk kialakításában, mint a múltban történt események ismerete. De mivel nemcsak néhány történetíró, hanem valamennyi, szinte kivétel nélkül, s nem is csak úgy futólagosan, művének kezdetén és végén azt szokta fejtegetni, hogy a történelem tanulmányozása a közéleti tevékenységnek a legjobb iskolája és gyakorlása, s azzal, hogy elénk tárja a másokat ért sorscsapásokat, szinte egyetlen tanítómesterként készít fel arra, hogy saját sorsunk szeszélyes fordulatait emberi voltunkhoz illő méltósággal tudjuk elviselni, most nyilván senki se tartaná kötelességének - legkevésbé én magam -, hogy még egyszer értekezzen arról, amit előttem már sokan s oly meggyőző módon kifejtettek. Hiszen azok a váratlan fordulatokban gazdag események, amelyekről írni óhajtok, önmagukban is elegendők arra, hogy mindenkit - ifjabbakat és öregebbeket - egyaránt művem tanulmányozására biztassanak. Mert vajon akadhat-e olyan együgyű és közönyös ember, aki ne óhajtaná megtudni, hogy a rómaiak milyen államrend birtokában és milyen eszközökkel tudták elérni - amire a történelemben még nem akadt példa -, hogy uralmukat nem egészen ötvenhárom esztendő alatt szinte a földkerekség egész lakott területére kiterjesszék. S vajon ki lehet egyéb, látványosságot nyújtó alkotások vagy tudományok olyan megszállott tanulmányozója, hogy ezeket többre becsülné az itt kínálkozó ismereteknél? Mert hogy mily jelentős és hatalmas történeti korszak bemutatására vállalkoztunk, az akkor válik a legnyilvánvalóbbá, ha a régebbi korok legnevezetesebb birodalmait, amelyekkel a legtöbb történetíró foglalkozott, összehasonlítjuk, és együtt értékeljük a római birodalom hatalmi helyzetével. Erre az egybevetésre és összehasonlításra a következő birodalmak érdemesek. A perzsák egy bizonyos időszakban igen jelentős mértékben kiterjesztették uralmukat, de valahányszor merészségük arra késztette őket, hogy túllépjék Ázsia határait, nemcsak birodalmukat, hanem saját létüket is a megsemmisülés veszélyének tették ki. A lakedaimóniak hosszú ideig viaskodtak azért, hogy Hellaszban ők nyerjék el a vezető szerepet, de amikor végre az egyeduralmat megszerezték, azt alig tizenkét évig birtokolhatták zavartalanul.
