Popper Péter - Kizökkent az idő

Regények, versek, drámák. A pszichológus-író, aki váltig állítja, hogy sokkal több lélekismeretet tanult, mint a tankönyvekből és a tudományos monográfiákból, végül három kötetben elénk tárta bizonyítékait. Az Ők én vagyok, a Kinyílt az Ég? és most a Kizökkent az idő beszél arról a kölcsönhatásról, amelyben az ember kultúrát teremt és a kultúra teremti az embert. "Van akinek az élet kell, van, akinek a könyvek" - állapította meg Füst Milán. De Popper Péternek mind a kettő kellett. Bejárta szinte az egész világot, kutatva, rátalál-e olyan országra, ahol nem érzi rosszul magát. De soha nem szűnt meg benne a megosztani akarás, tehát írt. Nem útleírásokat, hanem belső élményeket, beszélgetéseket önmagával, barátaival, halottaival és az írókkal, a költőkkel, akik mindenhová elkísérték.
Ez a könyv kalandregény. Egy civil bámuló-kérdező szellemi kalandozása az ókori görög tragédiától a modern amerikai abszurd drámáig. A dráma, a színpad, a színészek világában bolyongó, a színház istenei előtt időnként áhítatosan leboruló, néha kételkedve rájuk pislogó író kalandjai, akiben lassan kiformálódik valamilyen érzelmi-intellektuális-misztikus többlet, ami csak ennek a zárt világnak az ajándéka lehet.