Mérimée a színes, kavargó, féktelen francia romantika legfegyelmezettebb írója. Talán ellenzékiségre hajló erős egyénisége késztette, hogy szembeszálljon a kor divatjával, és megtartsa a letűnt korból azt, ami illett hozzá, azt, amit értékesnek tartott: az éles megfigyelésen nyugvótárgyszerű leírást, az ízléses, mértéktartó stílust, a világos szerkesztést. Goethe mindjárt felfedezi és méltányolja a fiatal Mérimée jellegzetes vonásait: „Mérimée kitűnő fickó; …valamely tárgy objektív kezeléséhez több erő és géniusz kell, mint gondolnánk.”