Gyermekkoromtól kezde nagy érdeklődéssel forgattam a magyar szentek életrajzait, Árpádházi Boldog Erzsébetet mégis csak mintegy öt éve fedeztem fel. Alig néhány adatot ismertem róla: II: András leánya volt, a svájci Töss kolostorában élt, éspedig a domonkos Regula szerint, mint nagynénje, Árpádházi Szent Margit. Mielőtt még sejtelmem lett volna a rá vonatkozó rendkívül gazdag irodalomról, in medias res belevágtam a kutatásba. 1977. szeptember 16-án levelet írtam a tössi domonkos kolostor perjelnőjének. Udvariasan arról érdeklődtem, emlékeznek-e a hat és fél évszázada köztük élt Árpádházi Erzsébetre, hogyan őrzik emlékét stb. Türelmetlenül vártam a választ. Október első hetében érkezett is egy levél Svájcból, de nem Tössből, hanem Luzernból, nem a megkérdezett perjelnőtől, hanem egy neves Suso-szakértőtől, Pius Künzle domonkostól. El nem tudtam képzelni, miért ír nekem egy ismeretlen domonkos. Az 1977. szeptember 28-i dátumot viselő levél aztán minden kérdésemet megoldotta. Mindjárt az elején ezt olvastam:
