Mikor az első kiadás elfogyásához közeledett az idő, újra elővettem a tizenkét könyvet, hogy végiglapozzam őket. Rá kellett jönnöm, hogy további kifejezéseket kell beleraknom és az eddigiekhez is több részletet kel betennem. Így vagy 50-60 oldallal bővült a kötet. És ha már így történt, azon is elgondolkodtam, hogy talán a saját tapasztalataimból is meg kellene osztani néhány dolgot. Nem azokról a tapasztalatokról beszéllek, amik a belső munkáról szólnak, inkább azokról, amik a lassan harminc éves munka közben kérdésekként felmerültek. Először köszönetet szeretnék mondani két embernek: Szalay Erzsébetnek, feleségemnek, akivel a majd hatvan éves együttlétünk, együtt munkálkodásunk, törekvésünk segített abban, hogy soha ne adjam fel. Vele tanultam meg, hogy mit jelent a női és férfi minőség együttműködése. Marivi de Teresának, akinek segítségével kerültem közel ehhez az úthoz, a vele való munka segített hozzá a megéléseimhez, fejlődésemhez. Carlos Castanedáról szólva. Sokszor kérdezték, hogy amiket leírt, azok valóságosak-e, neki sikerült-e, mi a helyzet a tudatmódosítókkal, stb. Castaneda sohasem nevezte magát mesternek, vagy tanítónak. Tudomásom szerint nagualként az volt a feladata, hogy megnyissa a lehetőséget az embereknek a tapasztalásra, a személyes energia, vagy más néven erő összegyűjtésére, és ezen keresztül a Föld gyűjtőpontjának elmozdítására. Vagyis azáltal, hogy sok ember, aki már erővel rendelkezik, a szándékával képes lehet a Föld gyűjtőpontját a pusztító pusztulás helyzetéből elmozdítani. A Föld női minőség, és ma a női minőség rossz állapotban van. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a férfi és női minőségnek együtt kell működnie. Sikerült-e neki az elmozdítás? Ez nagy kérdés. Ezt most még nem lehet eldönteni. Ha nem sikerült, az rajtunk, gyakorlókon legalább annyira múlott, mint rajta. Érzésem szerint ez a feladat még most is él.
