A tetovált ember napközben olyan, mint bárki más. Leszámítva persze a bőrére pingált remekműveket. Az éj leszálltával azonban a képek életre kelnek, és ablakot nyitnak a jövő lehetséges világaira, melyek legtöbbje bizony elég nyomasztó. A kötet tizennyolc elbeszélése mégsem ijesztgetni akar, inkább figyelmeztetni. Figyelmeztetni a jövő veszélyeire, melyek csirái legtöbbször már a jelenben megtalálhatók, ám ha ezt most felismerjük, még nem késő tenni valamit ellenük. Régi tartozásunkat rójuk le ennek a világhírű könyvnek a kiadásával, melyben Bradbury ismét bebizonyítja, hogy mestere a szavaknak, és hogy számára a legelgépiesedettebb társadalmakban is az „emberi tényező” a legfontosabb.
