Vöröske, a kis vörösvérsejt útra kél a szervezetben, hogy miközben oxigént szállít a szerveknek, megismerje működésüket. És mindeközben sok-sok barátra lel a sejtek között, akik mindent elmesélnek neki az otthonukkal kapcsolatban.
Vöröske éhes minden újdonságra, vidáman utazik a testben, egyre többet tapasztal, de egyszer csak rémülten találja magát szemközt Betegségország királyával, akit Morbusznak neveznek. Látja az ádáz harcot, amit a szervezet vív az egészsége érdekében, és örömmel nyugtázza, hogy a harcoló csapatok nincsenek egyedül, orvosok hada küzd velük a betegség feletti győzelemért.
Még látja egy új élet kezdetét, és tisztában van a ténnyel, hogy az új élet már nélküle fog létezni, mégis jóleső érzést jelent számára, hogy mindig születnek újabb és újabb emberek. Utolsó útján örömmel tölti el, hogy nem élt hiába, elmúlásával is segíti új Vöröskék megszületését.