Bár a szólás szerint nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk, mégis rendkívüli élvezetet jelenthet egy-egy különleges vagy akár egyszerű, de ízletesen, finoman elkészített étel. Ha ehhez egy megfelelően kiválasztott – netán saját – bor is társul, az már ünnepi pillanatokká emeli a mindennapokat is.
Az meg az egyéni igényesség jele, ha mindezt a terített asztal, a gondosan megválasztott szalvéta emeli a megfelelő környezetbe.
Talán az étel készítője az egyetlen „alkotó”, aki akkor boldog, ha művét elpusztítják.
Az igazi ínyencek pedig kiélvezik annak minden percét, megannyi ízérzetét.
A mai világban eretnekség ilyet állítani, de én bizony kimondom, mindent szabad enni, ami jólesik, de mértékkel! Persze ha már komoly betegsége van az embernek (epekő, diabétesz stb.), akkor ez már így nem igaz.
Ez a szakácskönyv folytatása a 2005-ben megjelentnek. Ugyanúgy rendhagyó, mert magán viseli a gyógyszerészet jegyeit, képi megjelenítéseit.
Az előző kiadásban szereplő gyógyszerészek egy-egy étellel ebben is képviseltetik magukat, melyet 60 újabb fenséges recept egészít ki.
Vannak közöttük egyszerű különlegességek, régi ősi „recipe”, a dolgozó (patikus) családanyákhoz igazodó gyors egytálétel, olcsó alapanyagokból elkészíthető vacsora, valamint egészséges és csöppet sem diétás ételek.
Újdonságként a kötetben bemutatkoznak a gyógyszerész-borászok is.
Aki élvezettel eszi a finom falatokat, s értékelve a perceket kortyolgatja a föld, a nap és az ember közös energiáját magában ötvöző bort, az az élet egyéb dolgait is másként, kedélyesebben látja. Ez pedig testnek és léleknek egyaránt javára válik.
