"- Nézd a szemét - mondta Marsha. Victor az újszülöttre fordította a tekintetét. - Hihetetlen, mi? Egy perccel ezelőtt meg mertem volna esküdni rá, hogy visszanézett. - Mintha drágakő lenne - jegyezte meg Marsha. Victor úgy fordította a gyermeket, hogy pont szemtől szembe legyen Marshával. Miközben így tett, észrevette, hogy a baba tekintete változatlanul az övébe fúródik. A türkizkék mélység olyan hidegen csillogott, akár a jég. Victor önkéntelenül megborzongott."
