Il milione- így csúfolták, vagy inkább becézték a világjáró, híres honfitársukat, a 13. század Velencéjének polgárai. Milliomost, még inkább nagyotmondó embert jelenthetett ez a szó, s arra utal, hogy a derék velenceiek milyen hitetlenkedve fogadták Marco Polo beszámolóit a messzi Keleten tett utazásairól. Mi tagadás, Marco Polo bátor ember volt. Nem sokkal a tatárjárás után eljutott a tatárok nagykánjának udvarába. Huszonnégy év múlva ért haza, teméntelen kinccsel megrakodva. Éghető kőről, földből bugyogó olajról, aranytetejű templomokról és sok más hihetetlen csodáról mesél. Szavait talán hamar elfelejtették volna, ha a genovaiak fogságába nem esik. Fogságának hosszú hónapjai alatt végül tollba mondja útiélményeit. Könyve a középkor egyik legnagyobb hatású olvasmánya lett. Még a felfedezések korának hajósai is rá hivatkoznak, ha a távoli földrészeken aranytetejű házakat kerestek. De vajon hogy született a könyv? Az elmúlt századok során sokan és sokféleképpen igyekeztek megfejteni Marco Polo kalandos életének titkait. Voltak, akik városról városra járva nagy utazását is megismételték – a genovai rabság hétköznapjainak azonba kevés figyelmet szenteltek. Pedig a középkor két nagy városállamának, Velencének és Genovának a vetélkedése a híres korcsuli csatában nem ért véget. Folytatódott békésebb eszközökkel, s kihatott a fogoly a velenceiek sorsára is… Ez az érdekes regény a híres korcsulai flottacsatával kezdődik és felidézi a genovai rabság fojtott hangulatú, izgalmas napjait.
