A jelen sorozat tervezete egyfajta adósságot kíván törleszteni. Szándéka szerint a nemrég megindult „Hamvas Béla kiskönyvtár” sorozatához kapcsolódva mintegy ennek „kiegészítéseként” szolgál, elsősorban olyan közös szellemi határvonalak megjelenítésének az igényével, amelyekre a hamvasi életmű nemcsak a maga szemléletének távlataival, hanem úgyszólván közvetítői törekvésével is hangsúlyosan utal: „Az egyetlen dolog – fogalmaz Hamvas 1959-ben egy levelében –, hogy írásaimmal rejtett utakat nyitottam meg […] vagy mondjuk helyesebben így: közvetítettem nagyobbak gondolatait […]”
Miközben Hamvas Béla hagyatékának rendszeres publikálása több mint harminc esztendeje megindult, a hamvasi életműnek e hangsúlyos közvetítői igénye és főként a huszadik századi európai gondolkozást érintő legintenzívebb kapcsolódási pontjai – az ún. „tradicionális iskola” szerzőinek, valamint az orosz emigráció vallásfilozófusainak és néhány egzisztencialista gondolkozónak a kivételével – csak igen kevés figyelmet kaptak, így annak ellenére, hogy az életmű nagyobb része időközben elérhetővé vált, helyét sem a magyar, sem az európai szellem- és irodalomtörténetben a meginduló recepciónak nem sikerült megtalálnia.
E sorozat most elsősorban olyan szerzőknek és műveiknek kíván helyet adni, amelyek nemcsak elsődleges fontosságúak Hamvas Béla gondolkozásának forrásai tekintetében, hanem életműve egészének értelmezése szempontjából is döntő jelentőségűek: kortársai közül itt elsősorban Rudolf Kassner, Rudolf Pannwitz, Leopold Ziegler, Stefan George, Friedrich Gundolf, Ludwig Klages, Karl Wolfskehl, Friedrich Wolters, Eugen Diesel, Walter F. Otto, Ernst Jünger, John Cowper Powys, Georges Bataille, René Guénon, Nyikolaj Bergyajev, Martin Buber, Ferdinand Ebner és mások neve lenne említhető, a régebbi szerzők közül pedig mindenekelőtt Jakob Böhme, Louis-Claude de Saint-Martin és Franz von Baader.
E szerzők többsége ma kétségtelenül nem tartozik a legerőteljesebb és legtöbbet hallott hangok közé. Egy csendesebb, de annál intenzívebb és jelentősebb világ képviselői inkább, egy letűnő világé, amelynek szellemiségét és vívódásait aligha lehet mélyebbről kifejezni, miként azt egyik esszéjében épp Rudolf Kassner tette – álljanak itt az ő szavai e sorozat kezdetén: „A szó a hallgatásra utal, mely titokzatosabb, mint maga a szó; mert a szellem emberének élete szüntelen küzdelem a szó és a hallgatás között.”
Palkovics Tibor
