Kivonat Marie Steinernek az 1926-os kiadáshoz fűzött emlékező szavaiból:
Amikor Rudolf Steiner eldöntötte, hogy történelmi személyek és a Társaság fejlődéstörténetének szellemi hátterét megvilágítja, a tényeket összefüggésükben, szellemi környezetükben a jövő természetkutatása példájaként állítja elénk, a legszigorúbb komolyságot kívánt meg.
Ugyanúgy adta meg a Misztériumokban a jövő drámájának példáját így adta tudtunkra, hogy a szellemben visszatekintő biográfia magasabb foka miképpen lép a jelenkor pszichológiai regényének a helyébe.
Amit azonban nem engedett meg, az a kombinálás, a feltételezés és a hézagokat kitöltő fantáziálás mint úgynevezett szellemi kutatás az ilyesmit komolytalannak nevezte és ezek miatt szent haragra is lobbant.
Hangsúlyozottan kérte a hallgatókat, hogy semmi esetre se közeledjenek lélekben a karma-előadások tartalmához a szenzációra éhes kíváncsisággal. A dolog az összefüggéseken múlik, a tényekre eső fényen, a módon, ahogyan magyarázza és szükségszerű következményeikben világítja meg. Mindenekelőtt a személyesnek hallgatnia kell. Ha személyes motívumok vagy csoportok érdekei alapján nyúlnánk a karma kérdésének tanulmányozásához, abból csak a legnagyobb baj keletkezhetne.
Sőt, ha szenzációként vagy tudatosan megtoldott módon, közbeszéd tárgyává tennénk, az olyan lenne - Rudolf Steiner maga sem riadt vissza attól, hogy kimondja -, mint a pestis.
Nyomatékosan kérte, hogy a karma-előadásokat csak úgy tanulmányozzák, hogy az első bevezető előadással kezdjék, és csak a soron következővel folytassák a belső összefüggésekre figyeljenek: indoklására, a belső kapcsolódások összjátékára az anyag kezelésében kerülendő minden személyes érdek.
