Ennek a könyvnek az eredetije legelőször 1904-ben, legutoljára 1940-ben jelent meg Németországban. Időközben úgy németül, mint minden más világnyelven is sok kiadást ért meg. Legtöbbet Schweizban. Magyar fordításban azonban most jelenik meg először. Olvasásánál a mai olvasónak a nyelvezet két nehézségével kell megbirkóznia. Az első nehézség: egy bizonyos régies terminológia. E terminológiában az a sajátos olvasóközönség nyilatkozik meg, amelyik részére a könyv eredetileg íródott s amelyhez a szerző, a kulturális kontinuitás érdekében kénytelen volt még ebben a művében alkalmazkodni. - A másik nehézség: a jelképes kifejezések sokasága. Ez magából a könyv témájából fakad, amely lelki és erkölcsi élményekkel foglalkozik és így kénytelen - mint minden más hasonló tárgyú szépirodalmi és tudományos ismertetés is - számtalan jelképes kifejezést használni. Ennek oka, hogy a mai korban a nyelvek a maguk kifejezéseit a külső fizikai világból merítik, a lelki, erkölcsi tények jellemzésére külön szavaik nincsenek, hanem ezeket a fizikai világból származó kifejezésekkel jelképesen írják körül. Ilyen értelemben használja a pszichológia, az etika és a költészet a következő jelképes kifejezéseket: a tudat küszöbe, a lelkiismeret szava, a szeretet kapcsai, a gondolkodás világossága, az érzés melege, a lélek egyensúlya, továbbá tüzes temperamentum, ragyogó kedély, maró gúny, belátás, meglátás, megvilágosodás, színes és szürke egyéniség, stb., stb...
A könyv a korábban Meditációs könyv - Hogyan jutunk a magasabb világok megismeréséhez címen megjelent kiadvány újrafordított, átdolgozott kiadása! Ez a könyv azokból az emberi forrásokból és lehetőségekből merít, amelyek mindannyiunkban megvannak. Hogy mi iránt és mennyire érdeklődünk, mi az, ami életbeli tevékenységünket majd meghatározza, ez saját kifürkészhetetlen sorsunk kérdése. Ha netán foglalkoztatnak az úgynevezett alapvető és végső kérdések, akkor jól tesszük, ha ezt a könyvet kezünk ügyében tartjuk, s netán elkezdjük olvasni. Lassan feldereng annak a lehetősége, hogy a világot, a természeti, fizikai világtól kezdve a szellemi világokkal együtt egységes isteni, szellemi és emberlények által lakott térnek vagy helynek tekinthessük. Ebben az ember olyan lény, akinek a világ alapvető szellemi és morális törvényei szerint az a dolga, hogy elinduljon egy úton, amely tulajdonképpen a szellem evolúciója és a világ szereteterőkkel való megteremtésétől, a krisztusi példa alapján, az ehhez kapcsolódó magasrendű moralitásnak a beteljesedéséhez vezet.
