Az utóbbi időben meglehetősen sok szó esett a Kelet, valamint a Nyugat kulturális sajátosságairól. Ebből próbálták meg felismerni, hogyan keletkeznek felemelkedési erő a ma annyira tevékeny hanyatlási erőkkel szemben. Ez oda vezetett, hogy ez a szemléletmód a bécsi kongresszusi előadások középpontjába került. A kongresszus a Nyugat - Kelet Kongresszus címet kapta, abból a meggyőződésből, hogy ma a Föld egész kultúrvilágába el kell jönni a megértésnek, mégpedig leginkább szellemi alapokra építve. Korábban Európa és Európa kapcsolata Amerikával ezen múlott az újabb kor kulturális élete lényegében nyugati irányultságú kulturális élet lett. Azzal, hogy most már a külső kulturális élet szemlélete eltolódik a Csendes-óceán felé, elkezdődhet, hogy az egész Föld olyan nagy terület legyen, amelyet minden kulturális kérdés tekintetében egységesen kell kezelni. Mivel azonban az emberek között, akik szeretnék, hogy közük legyen egymáshoz, nagyon is szükséges a megértés és a bizalom, mindezt meg kell előznie a szellemi területen való megértésnek. Minden attól függ, hogy Nyugaton megtanuljanak nagyobb megértéssel tekinteni a Keletre, annak ellenére is, hogy ma milyen hanyatlási termékek, sőt, hanyatlási érzések találhatók ott, és hogy Keleten megtanuljanak igenléssel tekinteni a Nyugatra, nem pusztán elutasítással, ahogyan eddig történt. Természetesen még nagyon sok mindenre lesz szükség azoknak a szellemi alapoknak a megteremtéséhez, amelyek ehhez a megértéshez kellenek. Ma, amikor a gazdasági viszonyok oly rendkívüli módon követelik meg az együttműködést, egyáltalán nem szabad azt remélnünk, hogy ezeknek a gazdasági viszonyoknak a rendje, még ha olykor úgy is tűnik, bármi mást érhetne el, mint egy pótlékot, és a végleges megoldás mindaddig várat magára, amíg a szellemi viszonyok elhozzák a megértést. Ezt, a fontos szellemi területen kialakuló megértést kellett a bécsi kongresszusunknak szolgálnia.
Rudolf Steiner beszámolója a Kelet-Nyugat Kongresszusról
