A munkásoknak tartott előadásokat összefoglaló könyv első kötete beszéd és az agy fejlődését tárgyaló fejezettel kezdődik, és Rudolf Steiner a beszédnek és az agy bal oldali homloklebenyének kiformálódásáról beszél, majd a beszédtanulásról a kisgyereknél. Ebben a fejezetben még érinti az agy fejlődését a külvilág megfigyelésének hatására és a bal és jobb oldali agyfélteke kapcsolatát a test bal és jobb oldalával. Tárgyalja a balkezesség és a jobbkezesség kérdését és a nyelvek különbözőségét a Föld tájai és a csillagképek szerint.
A második „Az agy és a gondolkodás” című fejezetben a csecsemő táplálkozásáról, az anyatejről és a táplálék lebontásáról és életre keltéséről beszél. Majd a fehérvérsejtek és az agysejtek különbségét tárgyalja. Ezt követően az agy és a halál különös kapcsolatáról beszél hallgatóinak. Végül a fehérvérsejtek és az agysejtek munkamegosztásáról beszél az ébrenlétkor és alváskor, ill. az agy és a gondolkodás ellentétes aktiválódásáról.
A harmadik fejezetben található előadás a világegyetem és az érzékelés kristályképző hatását tárgyalja az emberben és a kristályképződést a természetben és az emberben. Ezzel kapcsolatban tárgyalja, hogy az emberlét egyik feltétele az, hogy állandóan feloldjuk a bennünk keletkező kristályokat, és a kristályosodásnak milyen káros következményei vannak az emberi testben. valamint az érzékelés milyen kristályképeket hoz étre az agyban.
A negyedik fejezetben az érzékfelettiről beszél az emberi testben és ezzel kapcsolatban az agysejtekről az ébrenlét és alvás idején. Majd az élet elhalásáról az agyban az ébrenlétkor, ami a tudatos gondolkodás előfeltétele. A májat, amint a test belső érzékszervét mutatja be, és beszél a csecsemőkori rossz tej és a felnőttkori májbetegség összefüggéséről. Az ember testének anyaga az élet során többször kicserélődik, a bennünk levő nem-anyagi a valóban maradandó részünk.
Az ötödik fejezet előadása a testben történő belső érzékelés és gondolkodás, valamint a máj és a vese tevékenységének kapcsolatáról és a máj és a szem felépítésének hasonlóságáról szól. Tárgyalja azt a kérdést is, hogy hol van a szellem bennünk? A bennünk létező szellemi az, ami működteti és használja a testi szerveinket. Az állat szemei mint gondolkodásszervek. A Janus-fej jelentése: két alaptevékenység van az emberben, az egyik kifelé, a másik befelé irányul.
A hatodik fejezet a táplálék útját és átalakulását tárgyalja a szervezetben. A fő kérdés a felvett külső anyagok átalakulása és szétterjedése a szervezetben. Ezt követően a só és foszfor feladatai az emberi fejben, és a só és a gondolkodás, ill. a foszfor és az akarat összefüggése.
A hetedik fejezettel azok az előadások kezdődnek, melyek a legkorábbi földkorszakok kérdéseit tárgyalják. Az első az ős hüllők világáról, az iszaptengerben és a forró levegőben élő őshüllők kinézetéről és életmódjáról szól. Majd a sárkánymadár, az ichthyosaurus, a plesiosaurus és a megatherium következik és végül a megkeményedő földfelszínen megjelenő ősnövényzet. A Föld maga egy élő óriáslény volt.
A nyolcadik fejezetben Steiner az ős hüllők előtti Földről beszél és a Nap hatásáról, ahogy a sűrű, pépes Föld-masszából kezdetleges, óriási méretű lények keletkeztek. Majd azt tárgyalja, hogy mi volt ezek szerepe a Föld tovább alakulásában, és hogy az akkori Föld egyetlen hatalmas, állandóan megtermékenyülő petéhez volt hasonlítható. Majd azt mutatja be, hogy a Föld élő volta és megtermékenyülési képessége a benne található holderőktől származott. Ezt követi a Hold kiválása a Földből és bemutatja ennek következményeit a Földet illetően.
A kilencedik fejezetben a még korábbi Föld időszakokat tárgyalja és a Föld állapotáról beszél a Hold kiválása előtt, és ezt összekapcsolja egyes mai állatok szaporodóképességével. Majd a Napot, mint megtermékenyítő erőt mutatja be és a Földbe kerülő és onnan kisugárzó naperők befolyását a növényi és állati szaporodásra. Beszél a kívülről érkező napsütés életet pusztító és a növények, állatok külső formáját feldíszítő hatásáról és az árapály valódi okáról. Bemutatja, hogy milyen volt, amikor a Föld, a Nap és a Hold még egyetlen égitest volt.
A tízedik előadás a Föld a napban, az Adam Kadmon ésa Föld-ember kérdéseivel foglalkozik és a mostani Föld hasonlóságát tárgyalja az emberi fejhez. A Föld egykor olyan volt, mint amilyen a mai emberi embriófej – mondja Steiner. Az akkori Föld táplálkozása a világűrből, és az embrió élete az anyai testben összehasonlítást követően a Földet a legkorábbi időkben mint egy óriási embercsírát mutatja be. A Föld-Ember neve Adam Kadmon és mi mindannyian egyetlen óriásemberből, Adam Kadmonból származunk, amely azonos volt magával a Földdel. Tárgyalja az Ótestamentum téves értelmezését is, és azt, hogy Adam Kadmon és Ádám különbözőek.
