"... Ha feltekintünk a csillagokra, olyan erők jeleit csodáljuk meg, amelyek mindennapi tevékenységünkben hatnak reánk. A csillagokra csakis az tud helyesen feltekinteni, aki tudja, hogy a térből ránk ragyogó csillagokban voltaképpen csak a bennünk élő világmindenség, a legáltalánosabb szellemi történés írásjeleit kell látnunk, és mi ezeknek a képmásai vagyunk.
A régebbi emberiségnek atavisztikus-ösztönös szellemi látó erejéből még volt szemlélete mindezekről, de ez lassanként elhamvadt. Az ember nem is válhatott volna szabaddá, ha a régi látását megtartotta volna. Ez elsötétült az emberben. Belépett viszont a földi életbe a Golgotai Misztérium. A Nap népességének magasztos lénye nem hozhatta el ugyan az embereknek azonnal a csillagvilágok történésének tudatát, de elhozta azt az erőt, hogy ezt a tudatot lassanként megszerezze magának.”
