Az év időbeli lefolyásának megvan a maga saját élete. Az emberlélek érzéseiben együtt élhet ezzel az élettel. Ha engedi magára hatni azt, ami hétről hétre másként szól hozzá az év életéből, akkor ezáltal az együttélés által találja majd meg először igazán önmagát. Érezni fogja, hogy ezáltal erők növekednek fel számára, melyek belülről hatva erősítik. Észreveszi majd, hogy ezek az erők az időben lejátszódó világtörténés értelmében való részvétel által akarnak benne felébredni. Csak ezáltal ismeri majd fel, milyen gyengéd, ám jelentőségteljes szálak kötik ahhoz a világhoz, melybe beleszületett.
