Az 1918-ban elhangzott kilenc előadásban Rudolf Steiner kifejti, hogy a külső történelmi események csupán szimptómái, tünetei bizonyos szellemi történéseknek. Számos példán mutatja be, hogy amit történelemként megélünk, annak hátterében az emberiségfejlődés milyen szellemi eseményeit kell látnunk. Ez a könyv tehát antropozófiai alapú történelem-filozófiai mű.
