AZ UTOLSÓ SZÖG A FINNUGRIZMUS KOPORSÓJÁBAN...
Demonstratio. Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse.
Sajnovics János fejér vármegyei tordasi magyarnak a koppenhágai és a trondheimi tudós társaság tagjának bizonyítása. A magyar és a lapp nyelv azonos. A könyvet kinyomtatták Koppenhágában, 1770-ben (első kiadás) és még ugyanazon évben némileg kibővítve Nagyszombatban (második kiadás).
Létezett egy Sajnovics-korabeli dán nyelvű fordítása és 1970-ben megjelent a német nyelvre lefordított változat. Magyarul több mint kétszáz éven keresztül nem volt hozzáférhető. Magyar nyelvre csak 1994-ben átültették át, belsőhasználatú, kis példányszámú egyetemi jegyzetként.
A magyar összehasonlító nyelvészet bibliája, minden magyar összehasonlító nyelvész apostolának sokat idézett, de általában senki nyelvész által soha el nem olvasott alapműve így kezdődik: „Csodálkozik talán a Királyi Tudós Társaság, hogy én, aki egyébként matematikai tudományokkal és főleg csillagászati tanulmányokkal foglalkozom, grammatikai értekezést dolgoztam ki. Bármit tegyenek közzé erről más nemzetek fiai, akár a legtudósabbak is a feltételezés adta valószínűségen túl soha semmi bizonyítja majd állításukat, mert a magyar és a lapp nyelv azonos lehet anélkül is, hogy a beszélők kölcsönösen megértenék egymást."
Műve 103-ik oldalán így folytatja: "Noha finnmarchiából visszatérvén illő szerénységgel tagadtam, hogy érteném a lappok beszédét (tudniillik ez a hír terjedt el), ugyanakkor azonban azt állítottam, hogy a magyar és a lapp nyelv azonos. Hanem ezt csakis valami írásművel lehet bebizonyítani, különösen azoknak, akik egyik nép nyelvében sem járatosak….hozzájutottam egynémely híres szerző művéhez is, amelyekben a magyar, valamint a lapp nyelv egyezését, ha nem is bizonyítják, de világosan állítják. Így ezen a téren nem követelhetem magamnak a felfedezés dicsőségét."
"S noha távolról sem az én feladatom e nyelv őseredetét nyomozni s azt hiszem, senki sem várja ezt el tőlem, mégis, úgy vélem, hálás lesz az olvasó, ha tárgyamtól kissé eltérvén, előadom, amit minap közölt velem levélben T. HELL atya, kiemelkedő tehetségéhez méltón és a dolgok egymáshoz illesztésében való nagy jártasságával, nem kevésbé éles elméjű, mint finom módon kigondolva. Azon a véleményen van: a kínaiak az ősei vagy minden ázsiai népnek, sőt a magyaroknak is, vagy legalábbis az ázsiai nyelveknek, azaz: a magyarok legősibb dialektusát a kínai dialektusokban kell keresni.
Senki sem kétli, hogy a kínaiakkal szomszédos volt ez a nép, amelyet DEGUINES hunnak nevez. Végül: a tatár nyelv nagyrészt megegyezik a kínaival, továbbá a törökkel, a török pedig a magyarral, tehát a kínai is a magyarral….
Kíváncsi lévén arra, úgymond, hogy mit jelent és honnan ered a lapp same, sabme vagy samelets szó (ti.: a lappok nem a lapp, hanem a Same, Sabme vagy Sabmelets névvel illették magukat), amellyel a lappok önmagukat nevezik meg, Kircher atya China illustrata c. könyvét forgattam, amelyben van egy térkép a Kínával szomszédos vidékekről is.
Megnéztem a térképet, elolvastam Kircher beszámolóját misszionáriusaink útjáról, s a 65. oldalhoz érve egy homokos, kietlen, a kínaiaktól északra fekvő pusztaság leírását olvastam, amelyet a könyv szerint Lop-nak vagy Lap-nak neveznek, a tatárok pedig ugyanezt a pusztát Samo-nak hívják…..Úgy tűnik tehát, hogy a lappok ezt tartják őshazájuknak, amikor magukat Samelets-nek nevezik. Márpedig, ha eképp a lappok egykor a kínaiak szomszédai voltak, az is ideillő állítás, hogy a lappok egykor a kínaival egyazon népet alkottak (több más súlyos bizonyítékom is van arra, hogy a lappok és általában a finnek, Finnország elfoglalása előtt egy népet alkottak a kínaiakkal). S ha egyazon nép voltak, a lappok nyelvének azonosnak kellett lennie a kínaiak nyelvével. Mivel pedig bizonyított dolog, hogy a magyar és a lapp nyelv azonos, ezért a magyarnak is valamilyen módon egyeznie kell a kínaival.”(Remek szó-összehasonlítási példákat is hoz erre: kínaiul az ég az ge, kínaiul az éj az ye, az út az tu, a szív kínaiul syn, stb.)
A Magyar Tudományos Akadémia történettudományi osztályának 1851. május 24-én 34 fős – és nem akárkikből álló hallgatósága előtt felolvastatott Reguly Antal ügyvéd úrnak tudósítása Hell Miksa azon históriai kéziratairól, amelyek a magyar-finn kérdést tárgyalták. (A tudósítás teljes szövege megtalálható: 1. Akadémiai Értesítő 1851: 151-156.) Summázata: ".. Hell nézetei az általa legnagyobb hévvel vitatott finn-magyar hypotésissel függenek szorosan össze; természetes tehát hogy, miután ezt, legalább azon alakban, mint Hell-Sajnovicsi állításokban foglaltatik, ma alig fogja valaki többé magáévá tenni, a magyarok régi lakhelyeiről való nézetei is, mellyek egyébiránt is többnyire csak, mint puszta, minden indoklást nélkülöző állítások olvastatnak kézirataiban, figyelmet nemigen igényelhetnek. Tehát hogy eziránti eljárásom semmi kifogás alá ne essék, csak röviden azt említem, miképp kéziratainak több helyéről kitetszik, hogy Hell a húnok őshazájának Dániát tartotta; hogy Dentümogériát, mellyet Anonymus mint a régi magyarok őslakhelyét ír le, ő Karéliába helyezi. Mindkét nézete magában olly gyönge alapon nyugszik, hogy róluk vagy csak szólani is felesleges, s hogy, mint jelenleg állnak tárgyuk iránti tudományos ismereteink, czáfolásra sincs többé szükség" (u.o. 163-164)
Gondolnánk, hogy ezután az egész elméletet a kéziratokkal együtt a könyvtár raktárának mélyére süllyesztették. Tévedünk. A magyar nyelv ápolására alapított Akadémia, cáfolva nevében a tudományosságot magyar összehasonlító nyelvészetté emelte, bízva abban, hogy sem az eredeti szöveget, sem az eredeti szándékot, mely életre hívta, nem ismeri senki. Íme a nagy nyelvészeti tudomány, a magyar nyelvésztársadalom egyes tagjainak hamisítási tevékenysége, nyelvművelő munkásságának alapja, tudományos indokokkal leplezett félrevezetési igyekezete. Százötven éve rendre-másra hivatkoznak rá, idézik széltében-hosszában, magyaráztak vele, és elhitetni próbálták azt, amit ép elmével senki sem hihet, ami nem állja ki, nemhogy a tudományosság, de a józan ész kritikáját sem!
A finnugrisztika őseinek tekintett Sajnovics, Reguly és Budenz mellett a nyelvkoncepció igazi alapjait lefektető Franz Miklosich és Gregor Dankovszky neve legfeljebb csak Arany Jánosnak az Ortológusokra írott verseiből ismerhető. Az 1833-ban megjelentetett Magyaricae Linguae lexicon critico-etimologicum a szerzők számára a Magyar Tudományos Akadémia tagságát jelentette. Munkásságuk fő mondanivalója, és a finnugor származáselmélet lényege, hogy az úgynevezett finnugor népek művelődésre, politikai, társadalmi, műszaki alkotásokat csakis más népek hatására és vezetésével képesek. Erre alapozva lett a XIX. században a magyar-ugor összehasonlító nyelvészetnek tanszéke, s rajta elsőként 1868-ban Budenz a „magyar-ugor összehasonlító nyelvészet” magántanára. 1872-ben felállítják az altáji összehasonlító nyelvészeti tanszéket, amely csak ezt követően lett idővel Finnugor Nyelvtudományi Tanszék, amely a legjobb „budenzi hagyományokat folytatta. Feltehetnénk a kérdést, hogy ez tudomány egyáltalán?
Van képük ezt írni róla az Új Magyar Nagylexikonban az uráli nyelvészet címszónál: "Sajnovics a magyar és a lapp nyelv rokonságát bizonyította, mégpedig módszeresen." (Új magyar Nagylexikon. 18. kötet 12-ik oldal.) Pusztay János nagy finnugrista nyelvész szerint is: "A finnugor összehasonlító nyelvészet határköve Sajnovics Demonstraciója."
Bárczy Géza már 1970-ben ezt mondta:
"Van a Magyar nyelvtudósoknak egy soha ki nem magyarázható közös vétkük, éspedig az, hogy Sajnovics Jánost a Finn-ugor nyelvrokonság megteremtőjének kiáltják ki, holott Sajnovics a már említett Demonstráció c. dolgozatában a Magyar, Lapp, Finn, török, kínai nyelvrokonságot mutatja be. Ezek szerint Sajnovics nem a neki tulajdonított Finn-ugor rokonság hanem a turanizmus megteremtője volt. Ezért a szégyenletes zűrzavar nyelvtudományunk terén."
Ugyanezt már megfogalmazta Nagyfalusy Lajos a Kalocsai Sajnovics János Gimnázium 1935-36 évi értesítőjében:
Sajnovics János emlegetése során nemigen ejtenek szót arról, hogy ő korántsem állt meg a lapp-magyar hasonításnál, hanem szorgalmazta a magyar nyelvnek más északi vagy keleti nyelvekkel való összehasonlítását: bizonyos értelemben tehát a turanizmus előfutárának is tekinthető.
