"Sorel József felnézett a magasba és azon gondolkodott, hogy milyen bűnöket követett el addigi életében. Talán azt, hogy a Ferenc Ferdinánd Főherceg zászlóshajó korlátján át az Adriába dobta a másodtisztet? Vagy az a bűne, hogy az altengernagy parancsára kihúzta a vízből? Talán azt írták a rovására, hogy azt a szakaszvezetőt verte meg túlságosan a velencei laktanyában, annyira, hogy az esetleg azóta is nyomorék? Vagy az a bűne, hogy emlékezete óta nem gyónt, sőt elhagyta a katolikus templomot is? Addig nézte és bűvölte a magas eget, amíg a szeme és a lelke is elkáprázott. Az ég azonban mégsem nyílt meg kinyilatkoztatásra. Éjszakákon tartó tépelődések után arra jutott, hogy igenis van égi válasz."
